(Pató Pál úr emlékére)
Csengetek. Egy álmos tekintetű férfi kérdő tekintete bukkan elő az ajtó rései között.
— Mi az oka, hogy hajnalok hajnalán felébresztett?
— De uram, délután három óra közeledik. Ilyenkor a munka tetőpontján jár és az elkezdett folyamatokat be kell fejezni, hogy a nap végére el legyenek varrva a megkezdett szálak.
— Hó, lassítson! Én vagyok az idő! Néhai Nagybácsimat idézve “Hej ráérünk arra még”
