A Nagybácsi (Az Idő)

(Pató Pál úr emlékére)

  Csengetek. Egy álmos tekintetű férfi kérdő tekintete bukkan elő az ajtó rései között.

— Mi az oka, hogy hajnalok hajnalán felébresztett?

— De uram, délután három óra közeledik. Ilyenkor a munka tetőpontján jár és az elkezdett folyamatokat be kell fejezni, hogy a nap végére el legyenek varrva a megkezdett szálak.

— Hó, lassítson! Én vagyok az idő! Néhai Nagybácsimat idézve “Hej ráérünk arra még” 

Hej ráérünk arra még

Petőfi Sándor: Pató Pál úr piktogrammal

Szivárványhíd

(kis színtan)

Szivárvány hídján táncot jár a piros és a kék,
szerelmük lila fénnyként ragyog még.

Napfény kíséri nászukat,
vihar keresztezi útjukat.

Felhők között bolyongva keresik az utat.
Jön a fordulat, villám mely kettéválasztja sorsukat.

A piros, tűzgömbként továbbrohan,
a kék, ég és víz peremén hánykolódik magányosan.

Felreped a sötétség és nyújtva sárga karját a napfény,
gyengéden átölelve a halványodó kék testét.

A két szín frigyéből megszületik a zöld,
a táj és természet új ruhát ölt.

Szivárványhíd

Meséljetek!

Fa tetején ültem s csillagokkal beszélgettem,
bölcs öregekkel, évmilliárdokban mérhető szépkorúakkal.
Csillagképek mesélnek, hősökről regélnek.

Meséljetek!
   Hopp, egy könnycsepp fényes csíkja villant fel.
Örömében vagy bánatában hullajtotta vajon ezt?

Meséljetek!
   Mi az ott? Távolból felsejlik egy fényes korong,
gyorsan halad, átsuhan csillagok poros országútján,
hosszú csíkot hagyva maga után.
– Hová sietsz?
– Futárként érkezem, nagy eseményt hirdetem.

Meséljetek!
   Csukd be szemed és repülj tovább,
képzeleteddel fedezd fel lelked örömét s bánatát.

Meséljetek!

Hogyan kezdődik egy idézőjelben foglalt munkanap?

   Csöngetnek! Mikor hagyja már abba, beragadt a csengő? Máris rohanok.
— Ki az? — Kinyitom az ajtót, beesik a felismerés, közli velem, hogy az ébresztő óra próbálja eloszlatni a reggeli álmomat. Kinyitom a szemem és a homályból előtűnő valóság, tudatja velem, hogy most már igyekezni kell, mert különben elkésem már az első napon.

   De kezdődhet így is.
  Kiszámoltam pontosan. Negyvenöt perccel indulás előtt kipattanok az ágyból, tizenöt perc WC, mosdás, séróm rendbehozása, tizenöt percet még rászánok a külsőmre, mert a megjelenés nagyon fontos! Tíz perc az éhségem csillapítására. És marad öt perc átgondolni, hogy mennyire jobb lett volna egy órát rászánni a reggeli indulásomra.

Ítélet

Tervek, álmok? Jönnek, vannak, elmúlnak.

— Az a felfuvalkodott hólyag! Azt kell rendre utasítani. Meg kell nevelni. Össze kell fogni, hogy előrébb jussak.

— Megszületett az ítélet. Karanténba helyeztetik a kedvet. Jó magaviselet esetén meghallgathatóak javaslatai. Visszaesés esetén további szigorítások lépnek életbe.

Ítélet

Porallergia

   Már második hete gyötör ez a porallergia. Segítsen valaki rajtam! Telnek a napok és egyre rosszabb. És itt van, megjött! Új életet kezdhetek az üveg mögött -  szólt a társának a próbababa, mikor meglátta a kirakatrendezőt.

Porallergia

Az élet

   Épület második szintje, akadozó világítás, pislákoló lámpák. Távolban hallani a szikrák pattogását.
– Pont most?! Húzzák el a függönyöket!
Karnison csikorgó görgők hangját egy csecsemő felsírása veszi át. Szoba megtelik az alkonyat vörös szinével. Természet újabb csodája született. Az anya meglátja gyermekét szikrázó lenyugvó nap fényében, átölelve érzi az élet ritmusát, kis szíve dobbanását.

Az élet

A múzsa

   Szúnyogok hada próbálkozik megközelíteni homlokomat, versengenek az elsőbbségért, hogy ihletet adjanak egy csípős múzsa csókjaként. Kezem lendül, mely csattanásban végződik, felismerve a valóságot, hogy jobb lesz keresni más helyet a történet folytatásához.

A múzsa csókja.