Csak úgy lazán


   Csak úgy lazán, bal kézben a locsolókanna, jobb kézben a csokor virág, mindez tetézve a biciklit tekerve, hogy mielőbb megjárjam a temetőbe oda vissza vezető utat. A nagyi sírjára kerülnek a virágok. Kicsit rendbe hozom a fejfa mögött ültetett örökzöld növényeket, friss vizet teszek a vázába, és elrendezem a fehér őszirózsákat.

   Sietek haza, mert a nyulakat is el kell látni. A megszokott úton haladok, szinte ismerek minden gödröt, akrobatikus ügyességgel kerülöm őket. Egy karomnyi ág!  Próbálok fékezni, késő. Tehetetlenül repülök az út mentén húzódó árok irányába. Az idő különös dimenziói játszanak velem, a tehetetlenség érzése hosszan gyötri elmémet, ugyanakkor a pillanat tört része alatt peregnek az események. Milyen jó érzés, fekszem az árok partján, madarak repdesnek felettem vígan csicseregve, érzékszerveim kellemes zsibongásról tudósítanak. Eltűntek! Hová lettek?  Madarak átváltoznak káprázattá, hangjuk fülzúgássá, zsibongás fájdalommá. Fehér ködből sejlik a valóság, ahogy a tudatom ébredezni kezd, leltárba vesszem érzékszerveimmel testem minden porcikáját, legalább is amiről visszajelzéseim vannak. Fájdalom eluralkodik testemen. Térdemből ömlik a vér, bőrdarab lifeg róla. Ösztönös mozdulattal próbálom tenyeremmel visszatapasztani az eredeti helyére, és a vérzést csillapítani vele. A szervezet fájdalomcsillapítója kezdi feladni a küzdelmet, segítve a helyzet jobb felismerését. A sebek többsége horzsolásos, jellege miatt pillanatnyilag nem foglalkozom, viszont a térdem eléggé aggaszt. Tenyeremre kezd rászáradni a véres bőrdarab, óvatosan lefejtem ügyelve, hogy helyén maradjon. A vérzés alább hagyott, zúzódásaim nem vészesek, sajog a vállam, derekam. Lábra tudok állni, de még pihenni kell, hogy elindulhassak hazafelé. Bicaj tőlem kettő méterre megadóan fekszik, úgy tűnik, hogy neki is a futóművét érte a balszerencse. Kerekeket sikerült működőképessé tenni, kormányt visszatekerve, egyenessé téve, a legszükségesebb ellátást ő is megkapta.

   Elindultunk kettesben bicegve, majd óvatosan tekerve, otthon kikezeljük magunkat rendesen.