Házunk udvarán állott egy terebélyes eperfa. Lombkoronája között megült egy deszkalap, amin órákat voltam képes a csillagos estéken ábrándozni. Képzeletemet szabadjára engedve utaztam magányosan. Az idő és az anyagiak nem számítottak. Repültem, futottam, úsztam. Fizikai valóság megszűnt számomra létezni. Máris a föld másik felén találtam magamat. A fantázia határ nélküli világa mámorító érzése töltött el. Megkerülve a földet, újból a lombkoronák között landoltam.
Tudtam, hogy a valóság és az álom között meg kell találnom az átjárókat.
Végre megtaláltam a varázslatos helyeket, ahol útmutatást kaphatok vágyaim teljesüléséhez.
Ez volt a könyvesbolt és a könyvtár.
